A monarchia felbomlásával Bécs helyzete is megváltozott: Megszünt a tizenkét nemzetiségből álló 50 milliós birodalom egykori székvárosának lenni és a kis osztrák Köztársaság fővárosa lett. Az 1921. december 29-i alkotmánytörvény Bécset önálló tartománnyá nyilvánította. A városi tanácsban a szociáldemokrata pártnak abszolút többsége volt, ő állította a polgármestert is, először Jakob Reumann, majd Karl Seitz személyében.

Fő feladatuknak azt tartották, hogy társadalmi és kulturális reformokat hajtsanak végre. A világhírnévre jutó „bécsi kommunálpolitikai iskola” a hangsúlyt a társadalombiztosításra, az oktatás- és egészségügyre és a lakásépítési politikára helyezte. A korszerű tanácsi lakások új színt vittek a városképbe. Fürdők, szakorvosi rendelők létesültek, megépült a stadion, a krematórium és új parkokat alakítottak ki. A szociálpolitika középpontjába a gyermekekről és a fiatalokról való gondoskodást állították. Az új épületek mellett óvodák, napközik, játszóterek, gyermekkórházak, gyermekgondviselő intézmények valamint ápolási otthonok és anyavédelmi tanácsadók épültek. Az iskolában orvosi szolgálatot és étkeztetést biztosítottak a gyerekeknek. Bevezették az ingyenes iskolatejet. Ezek a szociál- és egészségpolitikai intézkedések főleg a szociális ügyekért felelős városi tanácsnok, Julius Tandler nevéhez fűződnek. Az Otto Glöckel felügyelte bécsi oktatásügyben pedagógiai reformokat valósítottak meg. Ingyenes volt az iskolalátogatás, az iskolaszerek. A régi „tanulási- és fegyelmező iskola” helyett meghonosodtak a „munkaiskolák” is.

Balra: az oktatásügy megújítója, Otto Glöckner; jobbra: bécsi osztály és iskolaépület 1935 körül

A „vörös Bécs” és a „konzervatív vidék” közötti feszültség az Igazságügyi Palota 1927. július 15-i felgyújtásakor érte el egyik tetőpontját. A  szociáldemokraták „Schutzbund”-ja és a keresztényszocialisták „Heimwehr”-je közötti ellentétek áthidalhatatlannak bizonyultak. A válság spirálja 1933-ban a parlament feloszlásáig tartott, 1934 februárjában Bécsben kitör a polgárháború. Ezt megelőzően Benito Mussolini ismételten felszólította Dollfuss kancellárt, hogy küzdje le a marxizmust, váltsa le a Munkáskamara vezetőségét és tartóztassa le a Schutzbund kulcsfiguráit.

Rendi állam

A demokratikus alkotmány a szociáldemokrata párt feloszlatásával és a rendi állam kikiáltásával ért véget. Bécs elvesztette önálló tartományi státuszát, és „tartományközvetlen fővárossá vált”. A „rendi állam” idején úgy próbáltak munkaalkalmakat teremteni, hogy nagy projektek, főleg útépítések mint például a Höhenstrasse megvalósítását tűzték ki.

Politikailag azonban kevésbé konstruktív események zajlottak. Az 1934. július 25-i első nemzetiszocialista puccs, melynek során Dollfuss kancellárt meggyilkolják, még kudarcba fullad, és az 1938. Április 10-I népszavazást követüen 1938. április 12-én bevonult a német hadsereg és befejeződött „Anschluss“, azaz Németországhoz való csatlakozás. (Bécsben 99,5 százalék volt az „igenek” aránya.) Már április 1-én a dachaui koncentrációs táborba szállították a magasabb rangú hivatalnokokat, a minisztereket, a polgármestereket, a honszolgálatosokat és a Hazafias Front tagjait, zsidó üzletembereket és értelmiségieket.